Elillanó hajszálerek elkerülhetetlenül sorvadnak, szertefoszlanak
Tapintható szavak, szén alapú, megtört hangok végleg elnémulnak
A semmiből érkezett ember látja végre önmagát, és szétbőgi arcát
Rendszert, értéket, és szimbólumokat pusztító természet fogsorát.
Eszméket a Földre szabadította, három lábon járt, tükör nem volt
Nem övé saját teste, akarná viszont, hogy örökre irányítható lenne
Bármi lehetséges lett, akármilyen visszataszító, és szélsőséges
Anyag, tér, és idő - láthatatlan, örök, és barátságos ellenségek.
Bárhol ott lehet, hiszen ettől a háromtól függ a cselekvés
Alakítja őket, a logikának vége, vele együtt meghalnak, és ekkor
A semmiből érkezett ember látja végre önmagát, és szétbőgi arcát
Anyagot, teret, és időt - kit szeretett, utált, vagy semlegesnek talált.
2. Gúny Tárgya: a Megtermékenyíthetetlen Héj
Megaláztad magad, önmagad miatt választottad a választalant
Átrendezted értékrendem, de mindhiába: szánalmas, haszontalan
Hermetikusan elzártad magam előlem, felőlem ennyiben marad
Sejtjeid elhervadnak, így utódokat mellőzve az űrbe távozhatnak
Abszolút fagypont, régóta felrobbant Nap, szüld meg agyad, tagadj
Bőröd, húsod, és csontod külön kell látnom: nem voltál egész soha
Viszonyom feléd immáron mostoha, nem voltál, vagy leszel anya
Érzéseid gennyes lávafolyamok, megrontott biológiai órád átázott.
Kifejezhetetlenné virágzik ez a vonzódás, értelmetlen érzelmi salak
Tüskés terméseit dugd mélyen magadba: megeshet, így kicsíráznak
Ellenálló lettem a manipulálással szemben, így kérdőre vonom léted
Segítettem volna, a belém égő utolsó pillanat a legértelmetlenebb
Darabokká törlek, kinevetlek, összezúzlak: felismerhetetlenebbekre
Születésünk tapasztalhatatlan, mint én: magányos, tapasztalatlan
Az igazi formám: a pólus álmom trilliárd méterre robbantja énképed
Elfogyasztjuk egymást: hőhalál után, az anyaméhünk tojáshéjában.
3. Vezess (a Gondtalanságba)
Fogd meg a kezem, vezess magadba, indíts el, és menjünk távolra
Ellenőrző szempárok kiszúrva, törvénytelenségbe zavarva, gyerünk
Gyorsuló érzésem, hogy nem érdekel a következmény, ami érzésem
Most elhanyagolom, nem fogok visszanézni rá, én cserben hagyom
Csapd be az ajtót, ne legyen lehetséges, hogy utánad nézzek
Ahol nincsen morál, mi gátol, bármi lehetek, amit végleg eltervezek
Hibáim kidobva az ablakon, agyvelőm az értelemnek a szélvédőjén
Ha más tenné ezt, elítélném, és elgázolnám, ürességbe ütköznék
Fogd meg a kezem, vezess magadba, indíts el, és menjünk távolra
Ellenőrző szempárok kiszúrva, törvénytelenségbe zavarva, gyerünk
Mondd meg: mit jelentek mostantól neked?
Szólj most: hova kerülünk majd, ha együtt megdöglünk?
Gondtalan vagyok: de tisztán nem marad a nevünk.
Fogd meg a kezem: vezess magadba, most, gyerünk.
4. Látványos Bűz
Fogjátok be a bőrötöket, zárjátok el a csatornákat, ne jöjjön ki egy
Kevés végterméketek se, szűrővel ellátott szemfedő, szűrővel működő
Takarás, okádás, vágyás arra, hogy okádjak, de hol, mikor tudnék?
Amikor megállíthatatlanul csapkodja kibaszott érzékszervemet a
Tömeg, ha ezt szóváteszem, kinevetnek, ha eltűröm, elégedettebbek
Velem lenne a gond, vagy valóban ennyire erőteljes a mocskos aura?
Nem akarom hallani a hangjukat, nem akarom látni több rétegekre
Bontott pofájukat, szaguk marja szemeimet, látványuk égeti orromat.
5. Hátrányos Visszatükröződések
Ahogyan változok, lecserélem régi önmagamat egy még régebbire
Nem is értem, hogyan voltam képes eljutni ide - sodort az ár, az unalom
Okozta, hétköznapi kár, betöröm a tükröt, letagadom magam most már
Kipakolom az elmém, üres legyen, emlékek nélküli, üres tekintetű vágy
Magamon keresztül érek hozzád, hogy végre ürügyek nélkül is lássál
Szilánkok ékszerként díszítek porcaimat, mostantól nem akarom
Felismerni a tükörben önmagamat, jégtörővel kaparom a páncélzatom
Semmit mondó szavaidra már nem reagálok, repedt, átlátszó festék
Ordíthatok, bőghetek, próbálkozhatok - nem lesz már nekem segítség
Ez egyetlen ember, akit közelről ismertem, letagad, ismeretlen alak
Letagad engem, holott rá építkeztem, átváltoztam értékelhetetlenre
Kényelmetlen, feszítő érzés a koponyámban, röntgenkép nem mutatja
Jól, hogy a tapasztalataimat szervi szintekre hoztam, elástam, majd
Exhumáltam, egy egyenleten oldalakkal tervezett szobában látnom kell
Most minden oldalról egészem, amit kitéptem, amit létrehoztam, és
Amit félúton megszakítottam, lecserélem régi önmagamat egy még Régebbire, nem is értem, hogyan voltam képes eljutni egészen idáig.
6. A Fikció Kezdete
Miből táplálkoznak végül? Egymás fiktív kimenetére csatlakoznak
Húst, vért, és izzadtságot már nyomokban se látnak, csak monitorokat
Az egész életben egy rendet hoztak létre, hogy kényelmet találjanak
Most megkapták, de ez után hova, mit? A végletekig csinálni a szart,
Amit egymás seggéből kikapartak, kritizálják, dicsérik, megemésztik
Azt a kényelmet, amit egymásnak adnak, mindennél jobban féltik
Nevek, címek, és a kategorizált érzéseik alapján döntenek, kit érdekel
Az elmúló alkotásuk: elmentik, tárolják, de sosem tapasztalják újra
Anyagi léptekben gondolkoznak, mégis fantáziák termékét szívják
Egyedül a megdöglés az, ami valós, és tömik magukba az ellenanyagát
De ez is csupán egy illúzió, mert ők maguk gondolták ki ezt a módszert
Szerfelett is képesek ódákat zengeni arról, ami valóban értelmetlen.
Hogyan is lehetne bármi ezen a világon az enyém, amikor a saját
Testem legalapvetőbb funkciót se vagyok képes irányítani, változtatni?
Minden tárgy, ami valaha a közelemben volt, csak a közelségük véget
Volt az "enyém", nem birtoklok semmit se, az összes átélt, kívülről
Jött hang, kép, pusztán receptoraim ébrenlétét szolgáltatták, álcázás
Kizárólag az önmegsemmisítés lesz az egyetlen kézzelfogható dolog
Mindenesetre míg ez meg nem történik, a saját sós vízében mocorog
Rombolom, kínzom, szétbaszom, ameddig van érzékem hozzá, bírom.
--------------------------------------------------------------------------------------------
The North Carolina singer and multi-instrumentalist translates the "story of lightness" into nine experimental ambient spirituals. Bandcamp New & Notable Sep 8, 2021
The 17 mindbending songs on this compilation represent minimalist experimental music at its best, a collage of blips and static. Bandcamp New & Notable Dec 3, 2022
Shards of static & distortion crash against disarmingly beautiful piano & synth melodies on this riveting new record from Carbon and Prose. Bandcamp New & Notable Oct 30, 2022
On the stormy “Westside Industrial,” M.O.T.H. imagines a world where culture has been co-opted and the rich rule the day. Wait, did we say ”imagines“? Bandcamp Album of the Day Aug 29, 2016
